Fesztiválköszöntő

Ha november, akkor Héttorony Fesztivál!

1992-ben épült fel Makovecz Imre világraszóló Magyar Pavilonja a Sevillai Expón, mely szinte azonnal nemzeti jelképpé vált. Tíz évvel később ennek az épületnek az üzenete inspirált minket arra, hogy megrendezzük az első Héttorony Fesztivált. Néhány éve megújítottuk a fesztivál arculatát és új elemekkel gazdagítottuk hagyományos programsorozatait.
Az általában Imre napja (nov. 5.) és Makovecz Imre születésnapja (nov. 20.) között megrendezett összművészeti fesztivál a Mester épületeiben zajlik, és szellemi hagyatékát hivatott megismertetni a nagyközönséggel. A rangos népzenei és világzenei előadók produkciói mellett helyet ad olyan kortárs képzőművészeti, táncos, filmes és építészeti műhelyeknek, alkotásoknak is, melyek a Kárpát-medence népi műveltségét tekintik művészetük fundamentumának.
Az idén ünnepeljük a rendezvénysorozat 15. születésnapját!
Az idei november így hát az Ünnep hava számunkra.

Vándorfesztivál lévén, nyitottunk a szomszédos országok magyarsága felé is, és több határon túli állomást is rendszeresen felkeresünk. Makovecz lenyűgöző tereiben különleges élményt nyújtanak a színvonalas koncertek. Összekötik az eget a földdel, és ráirányítják a figyelmet a zene és építészet szerves kapcsolatára. Minden helyszínen Makovecz szellemiségét idéző, életművét és annak hatásait bemutató kiállítások, szakmai beszélgetések, táncházak várják a közönséget.
A Héttorony legenda szimbolikája számos alkalommal feltűnt a magyar kultúrtörténetben. Számunkra a Kárpát-medence népi műveltsége, kollektív emlékezete és kreativitása, valamint a Mester épületei és szellemi hagyatéka jelentik azt a kincset, amit a Héttorony magában rejt Bécs, Kassa, Munkács, Brassó, Újvidék, Zágráb és Maribor tornyai között.
Mindezek jegyében szeretettel invitálom Önöket erre a szép és rangos eseménysorozatra! Vegyenek részt az Ünnepen, jó szórakozást kívánunk mindenkinek!

Kiss Ferenc


Zárszó

Azt gondolom, hogy az építész egy varázsló és az építészet egy varázslat. Az alkotás, a teremtés folyamatának a varázslata. Aminek szerves része a zene, a hang és persze a csend. Makovecz Imre mindig az építés drámájáról beszélt. Mely dráma véget ért, ha az épület elkészült. A személyes Isten is elhagyta a házat. Megszűnt a zene is. Talán az építész még később is emlékszik az építés zenéjére. Talán nem. De az akkordok, a dallamok, szólamok ott vannak a térben, a falakban, a tetőkben, egyszóval a házban. Ha az épület száz évig áll akkor száz évig. Ezért sem mindegy, hogy milyen anyagokból tervezünk és építünk. Mikor visszük át a hangzást a szerkezetbe, az ornamentikába, a fénybe és a sötétségbe. Mindig is irigyeltem azokat, akik hangszereken tudnak játszani. Megszólaltatnak „néma” tárgyakat. Ha mindezt egy olyan térben teszik, amelynek egyik alkotó eleme a végtelen zene, az felemelő érzés lehet a számukra. Makovecz Imre terei hangzó, zengő terek. Ahol öröm lehet zenélni. Számomra ez a Héttorony Fesztivál.

Csernyus Lőrinc